„Nem akarok gondolkodni. Pihenni akarok. Mámorosan megrészegülve aludni a fűben. A szabad ég alatt. Nem törődni a holnappal. Megtehetném mindezt? Nem. De nem is én teszem meg. Hanem az a valaki aki csak most tudott felszínre törni belőlem. Most amikor mindennek vége. Amikor minden összeomlik. Amikor már minden mindegy.
De ne aggódj, minden rendbe fog jönni. Minden. Folytatódni fognak az egysíkú napjaim. Újra átlagos leszek. Semmi izgalom, csak a megszokás. Ezt akarom? Nem! Nem akarom, de mit tehetnék? … Mért történik mindez? De nem… nem akarok gondolkodni. … Próbálom megérteni miért… „
(http://citazione.blogol.hu/?d=2010-8)
„Már nem akarok, semmit se akarok, aludni akarok, és nem gondolkozni, nem tudni a létezésemről. Ki akarom iktatni magam a világból, vagy a világot akarom eltüntetni körülem...”
(Szilvási Lajos)
„Az igazán jó dolgok mindig csak rövid ideig tartanak. Ez az egész boldogság ilyen rohadtul van kitalálva. És nem szabad azon gondolkodni, hogy miért kaptunk ilyen keveset a jóból, hanem hálásnak kell lenni azért, hogy egyáltalán kaptunk belőle.”
(Szalai Vivien)
„Meg akarom tanulni, hogy hogyan kell nem gondolkodni, hogy ne járjon az eszem azokon a szép emlékeken amiket Vele éltem meg, és most ezeken az emlékeken szívesen mosolyognék, de sírok, mert tudom nem vagyok már az élete része....
…
Most játszom. Mindenkinek és mindenért. Mert feladnám. Mert sok. Mert egyedül vagyok. Mert sírok. Mert fáj. Mert félek. És mégis, menni kell, mindig csak előre, sírva és toporzékolva és eltitkolva, és öleletlenül és simogatás nélkül. Mert ez a szerepem. ahogyan Neked. És Neki. És mindenkinek. Egyre jobban érik bennem a másság utáni vágy. Hogy más legyek. hogy máshol legyek. sírok én is. Egyedül vagyok. Barátok. Ismerősök. Emberek. Látnak. Mosolyognak. És tovább mennek. Sírok én is. És nem látják. Miért nem? Láss bennem mást. Láss belém. Segíts!”
(http://ide-ezetek.freeblog.hu/tags/s%C3%ADrok/)
Utolsó kommentek