Gicica

"Mindenki így jár,
ködbeburkoltan, árván, hangtalan,
nem látjuk,
nem értjük egymást:
mert, jaj, mindenkinek más világa van!"
(Dsida Jenő)

Nem vagyunk egyformák. Ne ítélj el mást, amíg nem ismered a teljes igazságot és nem látod az ő helyzetét, fájdalmát és rejtett sérelmeit! Ne ítélj mást azért, mert nem úgy reagál mint Te tennéd! Van aki mást védve épít maga köré falakat, még ha ez káros is önmagára. Ne ítélj, mert nehezebben, másként birkózik meg dolgokkal, mert egyedül maradt gondjaival! Ha továbbra is van saját támaszod, családod, partnered, gyermeked, otthonod, terveid, jövőd és változatlan hétköznapjaid, ne ítélj! Sok idő után végre volt új családom is, új "testvérem", sógor-sógornő, unokatesók, nagynénik, nagybácsik és keresztgyerekeink, volt Ő, Vele közös otthonunk, közös életünk, mindennapjaink, terveink és jövőnk, amiből nem maradt semmi, .. csak az emlékek. Van akinek mindene elveszett! Nem tudhatod milyen nagynehezen megtalálni Azt az Embert, akit egész életeden át kerestél, aki kiegészít, aki jobbá tesz, aki megmutatja mi az igazi boldogság, akivel megszépül az élet, a világ, aki jövőképet ad, aki olyannak fogad el, amilyen valójában vagy és a hibáitokkal együtt vagytok teljesen tökéletesen egyek, aki mindig kiáll melletted és akiért Bármit, de szó szerint Bármit megtennél, átvállalnád minden fájdalmát, a Nagy Ő-t, ... majd rövid időn belül elveszíteni. Még ma is cserélnék Vele!
A legrosszabb ördögi kör, mikor éppen az az ember hiányzik, aki meg tudna nyugtatni, vigasztalni! Megküzdött értem, átjutott lelkem falain (ami eddig senkinek sem sikerült), elnyerte a bizalmam, s életemben először én Neki adtam teljes szívem, lelkem és az egész életem - amit mind magával vitt. Amíg nem ismertem csak egyedül voltam, így, vagy úgy, de éltem. Most már így magányosan nem tudom hogyan kell!

Mindenki elvárja a gyors változást, ezért könnyen meg lehet tanulni a fájdalom álarc mögé rejtését. Azért, mert mosolygok, nem azt jelenti, hogy boldog vagyok! Mert nem szólok, nem azt jelenti, hogy nem tudok semmit; vagy nem fáj a múlt, amit más tesz, vagy mond, vagy épp nem mond! Sőt!! Úgyis van aki mindent lát és egyszer majd számon kér - minden tettet, minden (be nem tartott) ígéretet! Nekem félnivalóm ettől nincs.
Mindenkinek van "álarca", mindenkinek vannak titkai, ki nem mondott szavai. Csak a szó nem elég, ha azt tettei nem támasztják alá! Fontos a szó, de nem minden! Az anyagi világon túl van, ami a legfontosabb, ami a szívekben lakozik. Az Őszinte Szeretet!

"Amikor te egyedül vagy, akkor nem egyszerűen egyedül vagy - te magányos vagy. A magány és az egyedüllét között pedig óriási különbség van. Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat. A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik - a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed - ott lenne. Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled... de nincs ott. A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte. Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged."
(Osho)

"Nincs örömöm semmi örömben,
mert az isten elszállt belőlem
s vagyok végtelen börtönömben,
mint egy halott, oly egyedül."
(Szabó Lőrinc)

Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent,
Ami még nemrég lelkemig hatott;
Mi lett belőlem? Emberek közt járó,
El nem siratott, bús élő halott.
(Ady Endre)

"A halál békés, könnyű.
Az élet nehezebb."
(Alkonyat idézet)