Gicica

"...fáj az élet nélküled. Nem találom a helyem, nem teszek mást, csak rólad álmodozok, legyen éjjel, vagy reggel, délben, vagy este..........te vagy minden gondolatom, minden pillanatom. Ízelítőt kaptam a boldogságból melletted, most a szenvedést ízlelem, mert nem vagy itt velem. Tudod mi bánt, mert te ugyanezt érzed, hiszen te vagy az én lelkem másik, jobbik része. Mi csak akkor lehetünk boldogok, mikor együtt vagyunk!"
(http://agresszor.freeblog.hu/archives/2010/10/03/Fohasznap_mint_nap/)

„Fáj a lét, a létezés,
A lefekvés és az ébredés.
Fáj a múlt és fáj a jelen,
mindez azért, mert nem vagy velem.”
(Meg Cabot)

„Valaki majd az életembe lép,
aki százszor több, mint az életem.
Van itt egy álmom: különösen szép,
és különösen, mégis fáj nekem...”
(Wass Albert)

„És nem tudom, mi fáj majd jobban:
Mi itt örökre elveszett,
Vagy ami él a multban, s onnan
Kivenni többé nem lehet?”
(Vajda János)

„Miért fáj minden ébredés?
Miért annyi a szenvedés?
Miért élünk, ha tudjuk jól,
Ez az egész egy tévedés?”
(Kalapács)

„Úgy fáj már minden, minden idebenn:
A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
Minden, mi általreszket szívemen,
Legyen az ember, muzsika, vagy táj,
Úgy fáj már minden, minden idebenn.

De néha egy-egy halk szó símogat,
S rejtekúton a szívembe talál,
S álomba ringatja a kínokat,
Elaltatja a multat, s a jövőt.
Pedig be nehéz megtalálni már
Az ösvényt, a szívembe vezetőt.„
(Reményik Sándor)

„Ha mégis véget ér, mit mind öröknek hittél, és bánat ül szíveden,
Néha fáj majd, hogy visszanézz, és lesz olyan, hogy reggel attól félsz,
Ki néz majd vissza rád a tükör másik oldalán?”
(Kovácsovics Fruzsina)

„Elmentek már a madarak, a fecskék
Csak mi maradtunk itt: én és az ősz.
Szép álmomat a lelkemből kilesték
Csapongó vágyaim, hogy visszajössz.

De elmentél, veled a nyár, az álmok.
Csak szél süvölt, és halál bolyong a berken.
A hervadásban elmerülve állok,
És fáj az ősz, a bánatom, a lelkem.”
(Wass Albert)

„Ha könnyű lenne megsiratni és gyászolni azt, amit elvesztettünk, akkor sokkal könnyebb lenne az életünk. Annyira fáj, de annyira fáj valóban megsiratni, meggyászolni azt, amit elvesztettünk, hogy inkább nem akarjuk. Akkor, amikor életemben először megéreztem azt, hogy mi az a gyász, mi az a siratás, a szívem úgy fájt, hogy azt hittem, belehalok.”
(Feldmár András)

„A nappalt még csak jól bírom,
emléked este fáj nagyon.
Arcod ott dereng a falakon,
a hangod szól egy szalagon.
Nem lehet nem gondolni rád.
Mindegy, vállalom vagy tagadom,
de szent igaz, hogy akarom:
nem tudok nem gondolni rád,
nélküled üres lett a ház, néptelen.”
(Auth Csilla)

"Fáj a szív, ha szeret,
Fáj az élet, ha épp nem túl kerek.
Fáj a valóság, mikor nem egy édes álom,
Fáj a világ, mert magamat nem találom!

Fáj,hogy...
Fáj,hogy senki sem ért meg
Fáj,hogy senki sincs aki átöleljen
Fáj,hogy senki nincs ki letörölje könnyem
Fáj,hogy senki nincs ki szeressen engem"

"Az élet néha fáj, mikor sírni volna kedvem de elnyelem a könnyem. Az élet néha fáj, mikor a ki nem mondott szavak üvöltenek bennem. Az élet néha fáj, mikor bolyongó lelkem lelkedre nem talál. Az élet néha fáj, mikor szerető szívem a csendben Érted kiált..."

"Elveszett az élet nem mosolygok már
Fáj a szívem belehalok tán
Hiányzol lelkem túlságosan is
Csak rád vágytam mindig is"

"Mikor nem vagy itt, az éhes idő
mint egy szörnyeteg úgy kúszik elő !
Eszi a szívemet az agyamig rág,
leköti kezeimet és nem megy tovább.   ...

Bánat szaggat szét ha nem vagy velem,
és én már mindenben kételkedem.
Vágtató vad folyók ragadnak el,
hiéna - nappalok tépik az életem.   ..."
(ÚGY SZERESS TE LÉGY A HALÁLOM)
(http://my.opera.com/strings12/blog/2012/03/29/ugy-szeress-te-legy-a-halalom)

"Az életben eljön a pillanat, amikor minden eljelentéktelenedik. A fontos döntéseinket már mind meghoztuk. Ekkorra már minden megy magától. Ismerem magam, mint a tenyeremet. Minden reakciómat pontosan tudom előre. Az életem be van betonozva, légzsák és biztonsági öv is védi. Mindent arra tettem fel, hogy elérjem a céljaimat, de most, hogy itt vagyok, rohadtul üres az életem. De a legszörnyűbb a tudat, hogy még mindig élek."
(Mr. Nobody c. film)

„Ha fáj valamid, keresd azoknak az embereknek a közelségét, akik szeretnek, és akik elviselik a fájdalmadat anélkül, hogy ítélkeznének vagy tanácsot adnának. Ahogy múlik az idő, egyre kevésbé fogsz a tegnap után sóvárogni, és egyre inkább odafigyelsz arra, amit a ma nyújt.”
(Daniel Gottlieb)