"Van, hogy már annyira fáj minden, hogy csak ordítanál... Legszívesebben csak lerogynál a földre, és teljes torkodból, teljes szívedből kiáltanál... Hogy hallja ...meg a világ, te sem vagy törhetetlen! De nem teszed. Mégis csak állsz csendben, s nézel... Néha egy-egy könnycseppet elmaszatolsz; ne lássa senki sem. Aztán mosolyt erőltetsz az arcodra, s minden megy tovább... De ott belül... Ordítasz. Kiáltasz, sírsz. Hogy segítsen már valaki... De ha nem kéred, nem segít senki sem."
Van, hogy már annyira fáj minden...
2013.02.04. 14:21 gicica
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://gicica.blog.hu/api/trackback/id/tr55329951
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek