"Épp most is rád gondolok. Keresem a fényed, amit árasztottál magadból, amivel száz-méterekről felismertelek, amivel kitűntél mindenki mástól. Keresem a tekinteted, ami mindig mosolyra bírt. Kutatom az érzést, ami távozásoddal eltűnt s csak egy ürességet hagyott maga után. Nem találom magam, azt az embert, aki melletted voltam. Elveszett a ragyogás, az őszinte mosoly, szeretet. Messze került a harciasság, ami melletted volt, hogy kiálljak melletted ha igazad van, ha nem. Tökéletes voltál? Nem, de nekem az voltál, mert hibáiddal és erényeiddel szerettelek. A legszebb voltál? Van szebb és kevésbé szebb, de a legszebb nekem igen, te voltál s vagy. ... "Te voltál az, aki idáig igazán megbecsült, szeretett! Hiányzol."
Utolsó kommentek