Nem tudom mit szokás ilyen alkalmakkor mondani, mert őszintén megvallva eddig igyekeztem kerülni őket. A legegyszerűbb az, hogy szerettem, és hogy hiányzik! Ő és én együtt láttuk a világot, ami elképesztő, ha belegondolunk, hogy 3 éve még vadidegenek voltunk. Remélem ez nem hangzik önzésnek a részemről, de az ő életének utolsó évei voltak az én életem legjobbjai. Megmentette az életemet és ezt előbb tudta, mint én. Mélységesen büszke vagyok rá, hogy ez az ember méltónak talált arra, hogy velem legyen. Végeredményben azt hiszem bizton állíthatom, hogy mindketten örömöt csempésztünk egymás életébe. Így hát, majd egy napon, mikor én is eljutok valami végső nyughelyre, ha netán felébrednék egy bizonyos kapu előtt, remélem, hogy Ő ott lesz, hogy kezeskedjék értem és utat mutasson a fal túloldalán.
/Bakancslista - The bucket list - c. film, saját átiratban/
Utolsó kommentek