Gicica

Minden ember keresi a társát, a „másik felét”. De vajon mi történik, ha úgy érzi, hogy megtalálta?

Egyesek tiszta szívvel, őszintén kiadják saját gyengeségeiket is – mások önbizalommal telve mutatják saját igazságukat, a valóság csak egy publikus részét. Pedig az őszinteség nagyon is fontos!! beszélgetéskor látszik partnerünkön, ha igazat mond, ha csak ferdít, vagy részlegesen elhallgat mert kínos helyzetbe kerülne ezért általánosít, illetve ha nem mond igazat, még ha nincsenek is dühkitörések, és azonnali számonkérések, hisz az csak gyűlik míg csaknem egyszer túlcsordul.

Vannak, akik továbbra is nyitottak maradnak a külső világ ingereire, sőt (talán egy kis idő után) keresi is azokat. Mások átadják magukat az érzésnek talán túlságosan is – és elrugaszkodnak a racionalitás talajáról. (De mi a szerelem, ha nem ez? – kérdem én)

Viszont egy nem várt külső inger hatására eltűnhet az éles látást elhomályosító lila köd, és (esetleg az érzelmek elmúlása nélkül) újra a valóságot látjuk. Ehhez kapcsolódik a következő nagy igazság: „Az igazság néha fizikai fájdalmat okoz!”

Ez a fájdalom talán visszafordíthatatlan változásokat okoz a lélekben. Változtatásra törekszik.

Törődjünk többet magunkkal és ne zárjuk ki a külvilágot az életünkből. Sőt, tanuljunk meg IGEN-t mondani a világnak, az éppen adódó helyzeteknek, lehetőségeknek, éljünk mi is úgy, ahogy az nekünk jól esik. Ez nem azt jelenti, hogy adjuk fel önmagunkat, hanem inkább szerezzük vissza újra!

Minden ember vágyik a boldogságra, de ez a fogalom mindenkinek más jelentéssel bír, van ami viszont mindenkiben azonos e szempontból:

Aki szeret, az nem érzi tehernek a másikkal való foglalkozást, nem érzi lealacsonyítónak, ha előtérbe helyezi Őt az életében, kedvese távollétében, hiányában szereti tudni mi van Vele, ha már a sors úgy alakította, hogy valamilyen okból ép nem találkozhatnak. Szeretné Őt, és csakis Őt, boldognak látni és boldoggá tenni. Szereti és kívánja párját, ezzel kizárja fejéből az ellenkező nem többi képviselőivel való fantáziálás – sőt ez esetben nem is kell kizárnia, mert magától értetődőnek veszi ezt! Tehát a legfontosabb, hogy semmilyen más módon nem szeretné megbántani.

Másrészről mindenki vágyik a szeretetre, szerelemre, törődésre, figyelemre. A legfontosabb az állandó, minden napi apró figyelmesség (levél, üzenet, telefon, találkozó, néha 1-1 szál virág, vagy akár egy érintés, egy lopott csók, egy apró bók), ami többet ér minden pénznél, mindennél mi megvásárolható; s bár kell hogy halljuk is, hogy szavakban fejezzék ki számunkra, hogy mennyire fontosak vagyunk, de ezek az apró gesztusok nem elhanyagolhatók, hisz csak a szó nem elég, ha nincs tett, mi azt megerősítené. A törődés a legfontosabb, mert innen érezzük, mert éreznünk kell, hogy tényleg fontosak vagyunk, érezni, hogy őszintén szeret Az, akit mi is szeretünk és ez nem csak egyoldalú ábránd. Ha ez nincs, hiába is bármi. A boldogságot nem lehet megvásárolni, sem a szerelmet kierőszakolni. A megszokás, a túlzott magabiztosság a kapcsolatok megrontója, a boldogság leárnyékolója – bár ezt sokan észre sem veszik. Az érzelem nem árucikk, nem csereáru sem hasonló, azt mondják, nem szeret az, ki cserébe vár valamit, de ez nem igaz! Ha érzünk szívből, kérés nélkül adunk, s ha ezt nem látjuk a másiktól is, megnő bennünk a kétség érzelmei őszinteségében.

A szerelem, valahova – valakihez való tartozás nem alapvető, nem állandó és nem örök (mondják – s ez valóban igaz), azt ápolni kell, küzdeni érte, hisz ha egyik részről elhanyagolt a kapcsolat, túlzottan biztosak vagyunk, hogy semmi nem történhet, vagy „úgysem tenné”, egy idő után nehéz súlyként nehezedik a kapcsolatra, s ha ezt nem veszi észre, vagy nem is akarja észre venni, a kényelem eluralta az életét, egy idő után menthetetlenné, elkerülhetetlenné válik a változtatás.

Ha ez a figyelem, törődés nincs, minden körülmény ellenére el kell gondolkodni, hogy hiányából keletkező lelki fájdalmat tűrjük-e, megéri-e, vagy minden érzésünk ellenére erőnket összeszedve változtatunk életünkön (és továbblépünk) az őszinte és igazi boldogság megtalálása érdekében, még ha ez nehéz és fájdalmas is … de ez egy másik téma.

Egy életünk van, egyszer élünk, egy lehetőségünk van, azt ne rontsuk el rossz kapcsolatokkat, lelki gyötrődésekkel, bizalmatlansággal, megalkuvással - Az élet élet - Éld! (Teréz anya) - olyasvalakivel aki valóban és őszintén megbecsül.

Összefoglalva tehát:

„Mint cicának nincsenek nagy igényeim,
csak annyi - kérlek szeress - ... de minden szőrszálamat
külön is, ha lehet!”