Gicica

"A világdrámát különféle erők – bábuk - vívják egymás ellen. Sötét, világos harcol.

Mindegyik bábunak más a dinamikája.

A játék szíve: a Király.

A Sah.

A Férfi.

Hatalmas hadserege van neki. Bástyái, futói, lovai és rengeteg parasztja. De a leghatalmasabb védelmezője: a Királynő.

A felesége.

Úgy is mondják, hogy Vezér, mert ő az, akiben a Király minden képessége testet ölt.

A Királynő, vagyis a Király neje a legerősebb, legértékesebb bábu az élet tábláján – a férfi vezére. Ő az, aki hosszában és keresztben is uralja az egész terepet. Más bábuk értéke föl sem ér vele, rajta múlik minden. A győzelem vagy vereség jórész tőle függ.

É ez az, ami régóta szemet szúrt nekem.

Hogy a Világ Királya nem csinál semmit! Nem is tud!

A bölcsek úgy látják, hogy ez a koronás Hím teljesen inaktív. Mindig csak egyet-egyet lépeget, azt is óvatosan; a többi bábuhoz képest csak totyog. Egyet ide, egye oda. Előre, hátra, mindig csak egyet.

Ráadásul nagyon érzékeny. Ha valaki megközelíti, azonnal menekül.

Bárhová. Ha van egy kocka a táblán, ahol nincs veszély, oda húzódik, és mindenki rohan védeni út, mert a játéknak vége, ha ő meghal. „Sah-matt” – mondják: „A király meghal.”

És akkor vége. Nemcsak neki, mindenkinek. A feleségének, a népének is. Mindegyik bábu tele van erővel. Ő nem. Őt óvni kell. Olyan, mint egy mimóza.

És mindegyik bábu föl is áldozhatja magát érte. Még a szeretett felesége, a Királynő is bármikor elveszhet uráért, de ő, az Impotens Férfi: soha. Csak nézi, hogy mások hogyan háborúznak, s halnak meg érte. Néha az egész népe. Egykedvűen bámulja, hogy mire képesek érte még a szegény kis parasztok is. Ők is csak egyet-egyet léphetnek, mint dicső uruk, a Király – de ha egy paraszt ügyesen áldozza fel az életét, akkor nem csak egyszerűen leütik, hanem elérve az ellenfél mezejének legvégét, meghal ugyan, de bármi lehet belőle!

Királynő is.

A paraszt, ha időben és jól hal meg, Királynő lesz. A szegény proli feltámad, és akár a Király felesége is lehet belőle. Nő lesz a parasztból, Királynő, csak azért, hogy legyen, aki megvédje, mert egy erős asszony nélkül ez a koronás pasi, ez a hímisten, egyszerűen életképtelen. Vigyázni kell rá. Óvni kell szegénykét.

Mert róla szól a játék.

Nem a mindet tudó Királynőről, nem a szilád Bástyáról, nem a villámgyors Futóról és okos Lovagokról, nem is a népről, a lépegető, leüthető, védtelen szegény kis parasztokról, hanem róla.

A Teremtés Koronájáról.

Vagyis a Férfiról.

Ha történetesen már minden szereplő elhullt, s csak két Férfi marad a táblán – a játéknak vége.

Ez a döntetlen. Patthelyzet.

Egymással nem tudnak megküzdeni.

Mint két impotens kakas csak állnak, és totyogva kerülgetik egymást – örökké.

Egyedül mindketten bénák.

Olyanok, mint sok agglegény: még egy rántottát sem tudnak főzni maguknak.

Így látták valaha a bölcsek a Férfi és Nő viszonyát.

S még azt is hozzátették, hogy az Igazi Férfi minden ereje, hatalma s világformáló képessége a Nőben s a Nőből bontakozik ki. Ő a vezér, aki a Férfi sugárzásait felfogja és megvalósítja.

Vagyis olyan, mint egy jó feleség. Akitől minden függ.

… Sakk!"

(Müller Péter: Örömkönyv)

/Bár néhol erősen fejezi ki magát, de valójában mivel a szerző szereti mindig jelképekben kifejezni a gondolatait, ezt nem is kell szó szerint értelmezni, hanem egyszerűen csak érteni, vagy érezni a lényeget. Mindenesetre azért elgondolkodtató./