Gicica

A vágy maga az indíttatás, ami megmutatja nekünk az utat, alehetőségeket, hogy merre menjünk., hogy mit kell megélnünk, mi az a terület,ahol még feladatunk van, hogy az élet nagy „játékában” mind a két oldaltkipróbáljuk (szeretve lenni – elhagyatva lenni, boldognak lenni - fájni).Sokszor nem merjük bevallani, se megélni őket, de az attól még nem múlik el,csak megbúvik és vár, hogy előtörhessen. Az is előfordul, hogy valaki elveszített vágya tárgyát másban, más elfoglatság(ok)ban keresi, vagy "másolattal" helyettesíti. A vágy „tárgya” meglehetősen széleskörű lehet, egyénenként változó (szellemi, tárgyi, személyi, testi…). Új energiákatmozgósít, növeli a tettrekészséget, s szélesebb látókörrel új célokattalálhatunk általa (főleg ha már a régiek értelmüket vesztették).

Ekkor jön újra a kérdés: Mire vágyhatunk?

Egzisztencia, elismertség (hobbi, munka..), a cselekvés öröme, megbecsülés, élvezni mások bizalmát és érezni hogy bíznak bennünk, hogy őszinték, érezni általa hogy fontos vagy annak ellenére amilyen vagy... no és a mák, forrócsoki és forraltbor íze :-)

"Az értelem a tett. Akkor veszíted el az értékeket, halemondasz a változásról és a tapasztalatról. Hatalmadban áll változtatni:válassz valamit és szenteld neki magad. A tettek adnak célt és reményt."

"Hibázz annyit,amennyit csak lehet, és közben egyetlen dologra figyelj: ne kövesd el újraugyanazt a hibát. És fejlődni fogsz."

(Osho)

"Azt akarom, hogyragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervistáncot..."

(Ha eljön Joe Black)

"Az emberben először vak vágy él a melegségre.Az emberaztán tévedésről tévedésre haladva megtalálja az utat, mely a tűzhözvezet."
(Antoine deSaint-Exupéry)

"Miért nem élvezzük az életet csak úgy? Olyan gyakranelrontjuk a boldogságot ostoba előkészületekkel!"
(JaneAusten)

Ne pazarold életed kétkedésre és aggódásra! Láss neki afeladatnak, ami ott van előtted és rád vár. Ha megteszed, amit a ma követeltőled, az lesz a legjobb felkészülés a holnapra és az eljövendő századokra.

(Palph Waldo Emerson)

"Legtöbbször nem tudjuk valójábanmire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik azifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük és nem veszikészre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük. Afenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgetődübörgését? Ez itt most, ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk,nem pedig a múlt valamely aranykora, vagy a jövő ködös utópiája. Ez itt azidőnk, akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk, még akkor is, hagyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, aminekünk adatott és múlik, múlik.

Mi a csudára várunk hát?"
(talmud)

Hiányzik nekem,hogy én is hiányozzak egyvalakinek.

(Szabolcsi Erzsébet) 

Nevesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra hogy veledtöltse.
(Gabriel García Márquez)

(A világ 2 talán legőszintébb teremtménye: a gyermek és a macska)