Gicica

Nem is tudom mikor és hol találtam ezt a verset, még a szerző is ismeretlen számomra, de meghatározó volt a mondanivalója:

Fagyott szív

Az a szív is szeretett és vérzett
szerelmesen is lángolt
fájdalmat is érzett.
Az a szív is forrón lüktetett
piros éltető vérrel töltötte meg
a hajszálereket.
De ha szeretett, akkor sem szerették,
ha gyűlölt, mégjobban gyűlölték.
Szerelme tüzét vérrel eloltották,
üvöltött fájdalmában, de nem hallották.
Soha senki nem szerette még, hát
látta meghalni a reményt.
Jégpáncélt öltött, majd megfagyott.
Nem dobogott többet, nem táplált ereket,
hisz nem tudja mi az a szeretet.

Nagyon szép, viszont a napokban találtam rá ennek épp az ellentétére, ami azért szimpatikusabb gondolatmenetet takar:

Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
h ogy hülyének nézzenek a szerelmed miatt,
az álmaidért, vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a Holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal, az enyémmel vagy a tiéddel.

Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz, igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből ered-e az életed.

Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst Holdnak, hogy "Igen".

Hogy egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után
fáradtan és csontjaidig összetörten el tudod-e látni a gyerekeket.

Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anél kül, hogy visszariadnál.

Ne m érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

(Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse)