Gicica

Edgar Allan Poe: VALAKINEK A PARADICSOMBAN

Te voltál minden, édes,
miért törődtem én,
forrás a szirten, édes,
sziget a víz szinén,
csupa gyümölcs, csupa virág,
s minden virág enyém.

Ah csillagos remény!
Tulfényes álom, mely csupán
leszállni tűnt elém.
"Tovább! tovább! a fény után!"
kiált jövőm felém
S multam vak mélyein sután
némán vergődöm én.

Mert jaj! jaj! mécsesem kimúl
és életem lejár.
"Már vége - vége már! -"
(így szól, míg parthomokba fúr,
a pompás tengerár)
villámütött fa nem virul,
nem száll a lőtt madár.

És napjaim csak álmok
és éjjel álmaim
lábad nyomába járnak,
holott táncába hín
valamely égi árnak
valamely légi rím.

Babits Mihály fordítása